Portugália történelme

Portugália az Ibériai-félszigeten található Spanyolországgal szomszédos ország.

Nyugatról az Atlanti-óceán határolja. Az ország területéhez tartoznak az Atlanti-óceánban található Madeira- és Azori-szigetek. Népessége 10 474 700 fő, hivatalos nyelve a portugál. Az ország tizennyolc kerületre oszlik. Államformája parlamentáris köztársaság, ahol a kormány és a köztársasági elnök közösen kormányoz. Portugália 1986-ban csatlakozott az Európai Unióhoz, hivatalos pénzneme az euro.

Portugália történelme

Az ország első lakói a luzitánok voltak, akiket a portugálok őseinek gondolnak. A területet meghódították a rómaiak, majd később a mórok uralták a tizenegyedik századig, amikor a spanyol Ferdinánd király elfoglalta a terület nagy részét. Az elkövetkező kétszáz évben az ország határai megszilárdultak, majd 1143-ban I. Alfonz irányítása alatt az ország önálló állammá vált. 1385-ban kiűzték a kasztíliaiakat, és ettől kezdve a portugálok Afrikában, Latin-Amerikában, Indiában és a Távol-Keleten kezdték el kiépíteni a birodalmat. Ebben az időszakban szerezte meg Tengerész Henrik az Azori- és Madeira-szigeteket.

A tizenhatodik században a portugál uralom meggyengült, és a spanyol II. Fülöp elfoglalta az országot. Az uralom 60 évig tartott, majd 1640-ben a portugálok elszakadtak a spanyoloktól, ám ekkora elveszítették birodalmuk nagy részét, köztük a legértékesebb Kelet-Indiai területeket. Ettől kezdve a Braganza dinasztia uralkodott a tizenkilencedik század közepéig. Ebben az időben Portugália politikai fejlődése elmaradt a többi európai országétól, és a tizennyolcadik századig nem érte el a Felvilágosodás eszméje. A monarchia végül 1910-ben megbukott, és megalakították a köztársaságot.

Az ország az Antantot támogatta az első világháború alatt, azonban kevéssé tudott közreműködni, mivel nagy volt a németbarát jelenlét a fegyveres erőkben. Végül egy jobboldali diktatúra vette kezdetét 1926-ban. A diktatúra kulcsfigurája Antonio de Oliveira Salazar volt, aki 1932-ben az ország elnöke lett, és 1968-ig volt hatalmon. A második világháború alatt az ország semleges maradt. Salazar utódja Marcello Caetano volt. Az ő uralmát 1974. április 25-én egy vérontás nélküli puccsal buktatták meg, melynek következtében a portugálok azonnal elhagyták az afrikai kolóniákat.

1976-os alkotmány óta az ország államformája köztársaság. 1987-ben az Anibal Cavaco Silva vezette kormány vette át az ország irányítását, és megkezdte a gazdasági hátrány felszámolását. Jelenleg az 2001-ben újraválasztott Jorge Sampaio a köztársasági elnök, a miniszterelnök pedig 2005 óta a szocialista José Sócrates.

Portugália földrajza

Az ország földrajzilag változatos, északon a hegyek uralkodnak, itt a területek 90%-a 400 méter felett található. Az ország déli részén főleg sík területek jellemzőek, itt 60% 400 méter alatti. Az északi és déli területeket a Tejo folyó választja el egymástól, ami Lisszabonnál ömlik az Atlanti-óceánba. Az országhoz tartozó Azori-szigetek majdnem 1500 km-re található Lisszabontól, ami majdnem félúton van Portugália és New York között. Kilenc vulkáni eredetű sziget alkotja, ahol nincsenek zsúfolt városok vagy pezsgő éjszakai élet. Kristálytiszta víz és csodálatos természet veszi körül az embert, hasonlóan a Madeira-szigetekhez, ami nyolc nagyobb és néhány kisebb szigetből áll. Ezek közül csak Madeira és Porto Santo lakott.

Lisszabon


Portugália éghajlatát a domborzat és az óceán közelsége határozza meg. A déli területek jóval melegebbek, mint az északiak. Az óceáni éghajlat miatt északon sokkal több eső esik, és a csapadék főleg télen jellemző. A téli hó a Serra da Estrela-n (ahol Portugália legmagasabb pontja található, 1986 méteren) és a Serra do Geręs-en elzárhatja az utakat egy időre. Az északi partokon és az ország középső részén enyhébb időjárás. Délen van a legmelegebb, a nyári hónapokban 40 fok is lehet a hőmérséklet.
Portugália turizmusa


Az ország fővárosa Lisszabon a Tejo folyó torkolatánál található. A város öt negyedre oszlik: Alfama, Baixa, Bairro Alto, Estrela és Belém. Az 1755-ös földrengés és tűzvész után Marques de Pombal tervei alapján kezdték meg a város újjáépítését. A történelmi látványosságokon és múzeumokon kívül a nyári fesztiválok is csalogatják a turistákat. Június közepén Santo Antonio ünnepén Alfama negyedében színes kavalkád várja a látogatókat. A hónap végén pedig a Sao Pedro fesztivál keretében utcabállal ünnepelnek a helyiek. A város jellegzetességei közé tartozik a házfalakat borító festett csempe, az „azulejos”, a főváros sajátos zenéje, a „fado” és a 28-as villamos, amivel az egész várost be lehet járni.

Torre de Belém


A főváros sokszínűségét a negyedek különbözősége adja. Alfama a város szegénynegyede, ahol szűkek és meredekek utcák, mezítlábas gyerekekkel és sok afrikaival találkozhat a látogató. Itt található a Castelo de Sao Jorge és a Sé katedrális. Baixa-ban bankok, kávéházak, bárok és éttermek találhatók. Napközben az utcákon nagy a nyüzsgés, ám estére a városrész elcsendesedik. A negyed nevezetessége a Rossio tér, ahol azelőtt bikaviadalokat tartottak. Barrio Altro és Estrella a főváros előkelő negyedei, templomokkal, gyönyörű házakkal és szépen gondozott kertekkel. Belémben található a Torre de Belém, ami a főváros és az egész ország egyik jellegzetes látnivalója.


A portugál kultúrát a latin, a vizigót és a muszlim kultúrák alakították. Ezen kívül az gyarmatok kultúrája is hatással volt rá, mivel a portugálok gyakran keveredtek házasság révén az elfoglalt országok lakóival. A régészeti, néprajzi és művészeti emlékeket a nagyobb városokban található rengeteg múzeum őrzi. Néhány Portugáliában talált műemlék a történelem előtti időkből származik, például ősi temetkezi helyek az Atlanti partvidéken, vagy Conimbriga város romjai. A korábban említett azulejos és a mórok által meghonosított fehérre meszelt házak szintén a kultúra sokszínűségét hirdetik. A portugálok nagyon kedvelik a zenét, népzenéjük igen változatos, a vidám dalok és táncok és a szomorkás dallamok egyaránt jellemzőek rá. A zene mellett az irodalom szintén fontos részét képezi a portugál kultúrának. Sokszínűségére jellemző, hogy a portugál nyelven író afrikai szerzők művei is a portugál irodalom fontos részét képezik.

Portugáliában egész évben egymást követik a különböző vallási ünnepek és őrült fesztiválok. Január 20-án tartják a „Festa das Fogaceiras”, Santa Maria da Feira-ban, ahol népviseletbe öltözött lányok vonulnak fel a fejükön kastélyt ábrázoló tortákkal („fogaças”), és így adnak hálát a jó egészségért. Februárban egész Portugáliában karneválokat tartanak, a leghíresebbek és leglátványosabbakat Lisszabonban, Nazare-ban és Loule-ban tartják.


Húsvétkor Braga-ban a „Senhor Ecce Homo” fesztivál keretein belül az emberek mezítláb, csuklyában, fáklyákkal kísérteties felvonulást tartanak, így emlékeznek Jézus halálára és feltámadására.

Június 13-a körül rendezik a „Festa de Santo Antonio”-t Lisszabonban, friss házasok adnak hálát a „szerelem szentjé”-nek, és egyedülálló nők és férfiak imádkoznak hozzá a szerelemért. Június 23-án és 24-én tartják a „Festa de Sao Joao”-t Portóban, Aveiro-ban és Braga-ban. Portóban hatalmas bulikat rendeznek, ahol az emberek ártalmatlan műanyag kalapácsokkal ütik fejbe egymást, Braga-ban táncmulatságokat és felvonulásokat rendeznek.

Portugália gasztronómiája


Az Atlanti-óceánnal való szomszédság Portugália gasztronómiáját döntően befolyásolja. A portugál konyha egyik elhagyhatatlan része a leves. A leghíresebb portugál leves a smaragdzöld színű „caldo verde”, ami káposztából és burgonyából készül, és kolbásszal tálalják. Tradicionális ételek a „cozido”, ami marha vagy sertéspörkölt különböző zöldségekkel elkészítve, és a tőkehal, a „bacalhau”, amiről azt mondják, hogy annyiféle elkészítési módja van, ahány nap egy évben. Ezen kívül rengeteg halból és tengergyümölcseiből készítenek fogásokat. A halpiac bőségének ellenére a portugálok szeretik a különböző húsokat, például a „bife à Portuguesa”-t, ami grillezett hús, vagy a kebab („espetadas”) és nagyon kedvelt a birkahús.

A portugálok igen édesszájúak, majdnem kétszáz különböző süteménnyel büszkélkedhetnek. A finomságok között szerepel a „pão de ló”, ami egy könnyű piskóta és a "pastéis de nata”, vagyis a marcipán. Azok számára, akik inkább gyümölcsöt fogyasztanának desszertként, szintén akad a kedvére való, a szőlő, ananász, narancs, banán és az egzotikus mangó szintén a portugál konyha fontos részét képezi.